A századforduló zenéje, de nem a templom, vagy a hangversenyterem, sokkal inkább az éjszaka világának muzsikája. Sanzonok, kuplék, tangók, frivol, meghökkentő vagy éppen a szó szoros értelmében vett divatos dalok. Az abszintillatú éj legsikeresebb szerzőiről és előadóiról, egy gazdag és javarészt föltáratlan repertoárról beszél Bősze Ádám zenetörténész sok képpel és muzsikával, illetve fanyar humorral átitatott előadásán.

Ha van zeneszerző, akinek tragikusan alakult a szerelmi élete, akkor az egyikük Csajkovszkij. Annak ellenére is oltár elé vezetett egy leányt, hogy ő maga nem a nőket szerette. Ráadásul az egyetlen hölggyel, akit édesanyján és a lánytestvérein kívül a legközelebb érzett magához, sose találkozott. Kortársai ideges természetű, a végletekig érzékeny, viszont fáradhatatlan zeneszerzőnek írták le. A Diótörő-balett, a b-moll zongoraverseny és a Patetikus szimfónia komponistájának szerelmi élete kudarcok sorozata, bár erről nem ő, hanem elsősorban korának társadalma tehetett, a férfiakhoz való vonzódását, még ha többen tudtak is erről, egész életében titkolni volt kénytelen. Gustav Mahler így emlékezett rá: „Igazi szolid szépségű férfi, vonásai nagyon lágyak. Sok órán át beszélgettünk, és meg kell mondanom, hogy egy nagy, ám pompás gyermekkel beszélgettem.” Bősze Ádám legújabb előadásában egy kifinomult ízlésű, érzelmes komponista magánéletéről beszél sok-sok zene és kép kíséretében.